Dzsanát sokan "mesterezik", leginkább azok , akiknek életre keltette azon ketyegőit, amiket vagy az idő, vagy másik órás barmolt szét. Sokan állítják nagy feladattal szembe, az én "projektem" majdnem három évébe került:)
Dzsana akkoriban kezdett komolyabban foglalkozni az óra "szereléssel", mikor megismerkedtünk, sőt nagypapám karórája és a vaterán olcsón vadászott Pobeda az első helyreállított ketyegők között volt.
A fenti Wostokot még 2012-ben hoztam el nagymamámtól, és rögtön ment is Dzsanához, amint biztos volt a keze:) Még abban az évben, úgy gondoltam megpróbálom másik nagypapám óráját is megszerezni, had menjen az is gyógyulni Dzsanához.
Azonban sajnos az nem volt meg, viszont nagymamám előhozott egy műanyag dobozt, amiben egy 3-4 darabban lévő zsebóra volt. Az ükapámé volt az óra és azért volt ilyen szép állapotban, mert megállt és egy pesti órás rendkívül szakszerűen szétfeszítette az amúgy menetes tokot... Mivel amúgy a családban akkoriban senkit nem érdekeltek az órák, annyiban maradt a dolog, a zsebóra meg ment a fiókba, bedobozolva.
Az adott óra egy Admiral zsebóra, az EU-ban elég ritka, Amerikában azért akad belőle. A werk svájci, a tokozás kanadai.
Dzsana írt ehhez egy kis kiegészítést:
"Sokan nem tudják, mint ahogy az említett órás sem tudta, hogy sok amerikai zsebóra plexirámája, és hátlapja is menetes, úgy kell lecsavarni. Na ez az említett órás egy toknyitó késsel, vagy pajszerrel kinyitotta. Ennek következtében a zsebóra teste elvetemedett, és nem volt többé rácsavarható sem a hátlap, sem a plexiráma"
Ilyen állapotban került hozzám, és mivel akkoriban már 2 hónapja olvasgattam régi órák után, szinte biztos voltam benne, hogy simán össze lehet majd rakni. A múltidős posztban említettem, hogy Dzsanát egy forumos órakeresés közben találtam meg, ezen a fórumon dobtam fel a kérdést, hogy kihez vigyem az órát. Aztán gyorsan el is szomorodtam, mert a legtöbb válasz - kitől finomabban, kitől nyersebben - az volt, hogy a kukába. Aztán persze egy idő után én is láttam, hogy a hiányzó mutató készlet, korona, üveg még egy dolog, de a teljesen szétbarmolt tok és viseltes állapotban lévő hajszálrugó már problémásabb.
Első körben egy óráshoz néztem be, aki miután belenézett a műanyag dobozba, szomorúan nézett, hogy a-a...talán P.Kiss István tudna segíteni...de hogy mezei órás ezzel nem fog tudni mit kezdeni, az tuti.
Waro barátom faterja is ránézett az órára, Ő magának szokta bütykölni a saját óráit, de rajta se láttam azt a kincstári optimizmust, amit amúgy mutatni szokott, mikor meg kell valamit szerelni. Azt mondta összerakni még egy dolog, de olyan rugót szerezni bele nem lesz könnyű. Viszont Ő hitt a projektben, és ez számomra azt jelentette, hogy menthető az óra.
Tehát volt egy órám, amihez itthon nem találni alkatrészt, de legalább ezen felül még marha sok munka is lenne vele. Mikor a Wostokot meg a Pobedát elküldtem Dzsanának mellé csaptam ezt is, azt mondta, hogy egy ránézést megér, aztán meglátjuk. Ekkor már 2013-at írtunk és reménykedtem benne, hogy Dzsana össze tudja legózni.
Viszont Dzsana tudta, hogy hajszálrugót nem kapni a sarki hajszálrugó és egyebek boltban, és ha mégis, ott a tok, ami totálkáros... Legalább maga a balance tengely nem volt törött, ami azért volt mázli, mert leginkább az szokott lenni ezeknek a baja. Nem bírnak magukkal az emberek, dobálják a zsebórákat, aztán hipphopp megtörténik a baj.
Akkoriban pont adódott egy lehetőség, így postaköltség nélkül tudtunk hozzájutni egy donorhoz, amin a mutatószett szép volt, a balance tengely törött, de a rugó ép.
Dzsana ekkor ugrott neki az órának először és küldte el az alábbi videót, meg a képeket. A tokot addig megnézette egy ismerősével...hátha...
Szóval ott álltunk, úgy hogy a szerkezet akár még össze is varázsolható, csak nincs hozzá tok...
Így állt az óra két évig, mellette a donorral, addig nem volt értelme vesződni vele, amíg nincs mibe belerakni a szerkezetet, így visszakerült a régi tokba és várt egy újabb donorra. Hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel, de folyamatosan rajta tartottuk szemünket az ebay admiral kínálatán. Két ezüstözött Omega zsebóra árából azonnal rendelhettünk volna egy egészséges példányt, hogy Dzsana felhasználhassa a tokját, de ezt erősen értelmetlennek tartottuk mind a ketten. Ezért nem volt hátra más, csak az , hogy várjunk egy olyan donorra, aminek szép tokja van, a legjobban hasonlít az eredetire, és az ára is normális. Aztán egyszer csak felbukkant egy donor, pont olyan időben, hogy volt rá esély, hogy elkészüljön az óra apum 50. szülinapjára. Dzsana gőzerővel ugrott neki az órának és legózta össze Admiralt. A szerkezet nem volt a legjobb állapotban, de nem engedtem Dzsanának, hogy összelegózza a 3 szerkezetből az optimálisat - maradjon csak eredeti, amennyire lehet.
A kész darab végül gyönyörű lett, nagyon szépen jár. Őszintén szólva fogalmam sincs mennyire pontos, vagy mennyi a járástartaléka, de nem is érdekel, viszont az igen, hogy csodás hangja van és gyönyörű.
Ha jól tudom 1914-ben ment ki ükapám kanadába, aranyat ásni, az órát is kint vette. Sajnos nem szaladt kellően a biznisz, nem tudom mikor, de hazajött és még itthon is sokat használta az órát. Az órásnál tett látogatás nem tudom mikor lehetett, de tippem szerint egy 30-40 éve tuti nem forogtak már a szerkezet fogaskerekei és ha nincs Dzsana, akkor valószínűleg egy fiókban heverne, darabokban, addig amíg valaki rá nem talál és ki nem hajítja. Így viszont minden esélyt megkapott arra, hogy még egy 100-ast vígan lehúzzon, remélem akkor is lesz majd valaki, aki ír róla pár sort, meg feltol pár képet a Picasara.:)
Z
Dzsana akkoriban kezdett komolyabban foglalkozni az óra "szereléssel", mikor megismerkedtünk, sőt nagypapám karórája és a vaterán olcsón vadászott Pobeda az első helyreállított ketyegők között volt.
A fenti Wostokot még 2012-ben hoztam el nagymamámtól, és rögtön ment is Dzsanához, amint biztos volt a keze:) Még abban az évben, úgy gondoltam megpróbálom másik nagypapám óráját is megszerezni, had menjen az is gyógyulni Dzsanához.
Azonban sajnos az nem volt meg, viszont nagymamám előhozott egy műanyag dobozt, amiben egy 3-4 darabban lévő zsebóra volt. Az ükapámé volt az óra és azért volt ilyen szép állapotban, mert megállt és egy pesti órás rendkívül szakszerűen szétfeszítette az amúgy menetes tokot... Mivel amúgy a családban akkoriban senkit nem érdekeltek az órák, annyiban maradt a dolog, a zsebóra meg ment a fiókba, bedobozolva.
Az adott óra egy Admiral zsebóra, az EU-ban elég ritka, Amerikában azért akad belőle. A werk svájci, a tokozás kanadai.
Dzsana írt ehhez egy kis kiegészítést:
"Sokan nem tudják, mint ahogy az említett órás sem tudta, hogy sok amerikai zsebóra plexirámája, és hátlapja is menetes, úgy kell lecsavarni. Na ez az említett órás egy toknyitó késsel, vagy pajszerrel kinyitotta. Ennek következtében a zsebóra teste elvetemedett, és nem volt többé rácsavarható sem a hátlap, sem a plexiráma"
Ilyen állapotban került hozzám, és mivel akkoriban már 2 hónapja olvasgattam régi órák után, szinte biztos voltam benne, hogy simán össze lehet majd rakni. A múltidős posztban említettem, hogy Dzsanát egy forumos órakeresés közben találtam meg, ezen a fórumon dobtam fel a kérdést, hogy kihez vigyem az órát. Aztán gyorsan el is szomorodtam, mert a legtöbb válasz - kitől finomabban, kitől nyersebben - az volt, hogy a kukába. Aztán persze egy idő után én is láttam, hogy a hiányzó mutató készlet, korona, üveg még egy dolog, de a teljesen szétbarmolt tok és viseltes állapotban lévő hajszálrugó már problémásabb.
Első körben egy óráshoz néztem be, aki miután belenézett a műanyag dobozba, szomorúan nézett, hogy a-a...talán P.Kiss István tudna segíteni...de hogy mezei órás ezzel nem fog tudni mit kezdeni, az tuti.
Waro barátom faterja is ránézett az órára, Ő magának szokta bütykölni a saját óráit, de rajta se láttam azt a kincstári optimizmust, amit amúgy mutatni szokott, mikor meg kell valamit szerelni. Azt mondta összerakni még egy dolog, de olyan rugót szerezni bele nem lesz könnyű. Viszont Ő hitt a projektben, és ez számomra azt jelentette, hogy menthető az óra.
Tehát volt egy órám, amihez itthon nem találni alkatrészt, de legalább ezen felül még marha sok munka is lenne vele. Mikor a Wostokot meg a Pobedát elküldtem Dzsanának mellé csaptam ezt is, azt mondta, hogy egy ránézést megér, aztán meglátjuk. Ekkor már 2013-at írtunk és reménykedtem benne, hogy Dzsana össze tudja legózni.
Viszont Dzsana tudta, hogy hajszálrugót nem kapni a sarki hajszálrugó és egyebek boltban, és ha mégis, ott a tok, ami totálkáros... Legalább maga a balance tengely nem volt törött, ami azért volt mázli, mert leginkább az szokott lenni ezeknek a baja. Nem bírnak magukkal az emberek, dobálják a zsebórákat, aztán hipphopp megtörténik a baj.
Akkoriban pont adódott egy lehetőség, így postaköltség nélkül tudtunk hozzájutni egy donorhoz, amin a mutatószett szép volt, a balance tengely törött, de a rugó ép.
Dzsana ekkor ugrott neki az órának először és küldte el az alábbi videót, meg a képeket. A tokot addig megnézette egy ismerősével...hátha...
Szóval ott álltunk, úgy hogy a szerkezet akár még össze is varázsolható, csak nincs hozzá tok...
Így állt az óra két évig, mellette a donorral, addig nem volt értelme vesződni vele, amíg nincs mibe belerakni a szerkezetet, így visszakerült a régi tokba és várt egy újabb donorra. Hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel, de folyamatosan rajta tartottuk szemünket az ebay admiral kínálatán. Két ezüstözött Omega zsebóra árából azonnal rendelhettünk volna egy egészséges példányt, hogy Dzsana felhasználhassa a tokját, de ezt erősen értelmetlennek tartottuk mind a ketten. Ezért nem volt hátra más, csak az , hogy várjunk egy olyan donorra, aminek szép tokja van, a legjobban hasonlít az eredetire, és az ára is normális. Aztán egyszer csak felbukkant egy donor, pont olyan időben, hogy volt rá esély, hogy elkészüljön az óra apum 50. szülinapjára. Dzsana gőzerővel ugrott neki az órának és legózta össze Admiralt. A szerkezet nem volt a legjobb állapotban, de nem engedtem Dzsanának, hogy összelegózza a 3 szerkezetből az optimálisat - maradjon csak eredeti, amennyire lehet.
A kész darab végül gyönyörű lett, nagyon szépen jár. Őszintén szólva fogalmam sincs mennyire pontos, vagy mennyi a járástartaléka, de nem is érdekel, viszont az igen, hogy csodás hangja van és gyönyörű.
Ha jól tudom 1914-ben ment ki ükapám kanadába, aranyat ásni, az órát is kint vette. Sajnos nem szaladt kellően a biznisz, nem tudom mikor, de hazajött és még itthon is sokat használta az órát. Az órásnál tett látogatás nem tudom mikor lehetett, de tippem szerint egy 30-40 éve tuti nem forogtak már a szerkezet fogaskerekei és ha nincs Dzsana, akkor valószínűleg egy fiókban heverne, darabokban, addig amíg valaki rá nem talál és ki nem hajítja. Így viszont minden esélyt megkapott arra, hogy még egy 100-ast vígan lehúzzon, remélem akkor is lesz majd valaki, aki ír róla pár sort, meg feltol pár képet a Picasara.:)
Z
