Az óragyűjtői szenvedélyem kezdetének története

Kb. 2 évvel ezelőtt történt, hogy az akkor már 10 éves Tissot PR50 mellé kellene egy másik óra is, míg végül megvettem a második komolyabb órámat, egy Tissot Couturier Chronot. Viszont keresgélésem közben gondolkodtam mechanikus órákon is, de akkor sokalltam több százezer Ft-ot kiadni rá. Már nem emlékszem pontosan, de valahogy bevillant, hogy nem is biztos, hogy az újak között kell keresgélnem, egy jó állapotú használt is jó lehet. Azután utána olvastam a mechanikus óráknak, és ismét elbizonytalanodtam, hogy kell-e nekem mechanikus óra, mert pontosságban nem tudja azt, mint egy kvarc óra. Mélyen legbelül azonban vágytam rá, hogy legyen egy mechanikusom, így elhatároztam, hogy nézek valami olcsóbb mechanikust, és ha összebarátkozom vele, akkor keresek majd valami komolyabbat. Elkezdtem hát bújni a vaterát, akkor még tudatlanul, és kinéztem egy csomó pár ezer Ft-os órát, kinézet alapján, mert fogalmam sem volt, hogy milyen műszaki tudással bírnak. Persze azóta tudom, hogy volt közte egy csomó stiftes is. :-) Keresgélésem közben egyszer csak a vatera kiemelt hirdetései között megláttam a nagy őt, amivel elkezdődött az órás karrierem, már ha lehet nevezni karriernek. Egy nagyon jól befényképezett, meseszép számlapos, csillogó szerkezettel ellátott Sully Spezial nevű óra volt, amiről az ég világon semmit nem tudtam, csak azt, hogy baromira tetszik. Hát nem gyönyörű? 

Az induló licit ára 30.000 Ft volt, kicsit sokalltam, de nem érdekelt, mert szerelem volt első látásra. Izgatottan vártam az aukció végét, hogy ott lehessek az utolsó pillanatokban a licitálásnál. A lejárat előtt egy órával nem licitált még rá senki, így azt találtam ki, hogy kockáztatok, hátha nem fog rá licitálni senki, és a lejárat után megkérem 25.000 Ft-ért. Az utolsó percekben rágtam a körmömet, hogy csak le ne üsse valaki, de végül szerencsémre nem szeretett bele más. Ezután igen kemény alkudozás következett, mert az eladó nem akarta ide adni 25-ért, és kb. két napi alkudozás után, találkoztunk fél úton, így 27.500 Ft-ért bírtam elhozni. Igen, kicsit soknak tűnik, pláne, hogy azóta még lejjebb jöttek az órák árai, de ezt azóta sem bántam meg. Mikor először kicsomagoltam, élőben is gyönyörű volt. És akkor néhány szó az óráról. Sully Special márkajelzésű órából nem sokat lehet fellelni, de azért néha rá lehet találni 1-1 darabra. A márkanevet egy angol órásmester, Henry Sully adta, aki először dolgozott Chronométer órán, továbbá több órás könyvet is publikált. Az én példányomban egy AS 1130-as katonai wehrmachtswerk van benne, abból is a ritkább, hattyúnyakas finomszabályozóval.

  Összesen két werk kapta meg a wehrmachtswerk minősítést, az Adolph Shild azaz AS1130-as, és az Unitas, azaz UT6325-ös werk incablocos változata. A hattyúnyakas szabályozó pedig azt jelenti, hogy a járás szabályozásához a hajszálrugó kulcsot nem csak ide-oda tologatással, AS szabvány (Ahogy Sikerül) szerint lehet állítani, hanem egy hattyúnyak formára emlékeztető kis szerkezettel, egy finom menetű csavar segítségével is lehet szabályozni, amely sokkal pontosabb beállítást tesz lehetővé. És tényleg nagyon pontos! :D  Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a werkeket, strapabíróak, pontosak, és nagyon könnyű szerelni őket. Minden a helyére talál azonnal, és nem is igen hibásodnak meg.

 Igaz, az eredeti szándékom nem valósult meg, mert annyira féltem az órát, hogy nem hordom, ő lett a gyűjteményem egyes számú darabja. Így viszont keresnem kellett egy másik órát, ami már nem is emlékszem, végül mi lett, de azzal is úgy jártam, mint a kis Sullyval, így megint kereshettem másikat, és így tovább, és így tovább. Hát így fertőződtem meg, és lettem óragyűjtő. Keresgélésem során, az egyik óra eladójában egy nagyszerű embert ismertem meg, mint kiderült, ő is óragyűjtő, és maga szervízeli az órákat. Beszélgetéseink során gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és barátokká lettünk. Ő Ausztriába járt át piacokra, órákat venni, és elhívott magához, hogy menjek át vele egy ilyen bolhapiacra. Elfogadtam a meghívást, kimentem vele, és mit ad Isten, a kezdők szerencséje, találtam még egy ugyan ilyen Sully Spezial órát! 

A számlapja egy kicsit érettebb, de számomra nem volt kérdéses, azonnal lecsaptam rá, szinte fele annyiért, mint ahogy itthon a vaterán megvettem. És az egészben a csattanó az, hogy a barátomnak nagyon ismerős volt az óra, s mint kiderült, a másikat is Ő adta el régebben annak, akitől én megvettem, azt is ott találta Ausztriában. Így végül közvetve bár, de mindkét órát neki köszönhetem. Persze azóta sok mindent köszönhetek neki, és ő indított el az „órás” pályán is. Persze a mai napig megmaradt hobby szinten, de ki tudja, mit hoz a jövő. Röviden ennyi lett volna az megfertőződésem, és az első órám története.

Posted by Dzsana

Posted in: Dzsana,Idő,Óra