Tavaszváró Marci

Mint mindenki más Marci is nagyon várja már a tavaszt. A napsütéses órák minden percét kihasználja játékra és tunyulásra. Ezekről a pillanatairól készítettem pár képet és felvételt, hogy veletek is megoszthassam azt az örömöt amit minden nap kapok tőle. :) 

Persze a labdamánia elmaradhatatlan. :)

Olvasd tovább

Marci és az első hó

Idén nincs valami kemény telünk, de azért volt pár nap mikor hóba borult az udvar nálunk is, így Marci valami újabb csodát fedezhetett föl. Mikor láttam, hogy leesett az első hó rögtön gépet ragadtam és lementem Marcit kicsalogatni a hóba. Nagyon kíváncsi voltam mit fog reagálni rá. Naivan úgy gondoltam, hogy miközben ugrándozni és játszani fog a hóban végre csinálok majd róla jó téli képeket, de Marcinak mások voltak az elképzelései...konkrétan első reakciója egy nagy grimasz volt felém, majd vissza rohant és magára húzta a takaróját a kis horgászékében. Második próbálkozásra  fél órán keresztül ez a kép fogadott :

Felálló szőr és "hát itt meg mi a fene történt"  arckifejezés, ezért muszáj volt cselhez folyamodnom. Mivel minden mozgóra ráugrik gondoltam egy kis dió dobálással kicsalom a hóba, de persze esze ágában sem volt rálépni a fura hideg micsodára így szépen kikerülgette a havas részeket..

Azután próbálkoztam bottokkal, de mindig végül az ölemben kötött ki. :D

Végül gyúrtam pár hógolyót és megtört a jég. :) Elkezdett játszani a hóval.

Készítettem róla néhány felvételt is, jó szórakozást hozzá. :)

Olvasd tovább

Marcica története

2013 oktober 26-án Zolival Szentén jártunk ahol először találkoztam a kicsi Marcival. Akkor még az anyukájával és a két testvérkéjével próbálgatta szárnyait az udvaron, de ahogy megpillantottuk egymást rögtön kölcsönös nagy szerelem kezdett kibontakozni köztünk.



 Miért Marci? Magam sem tudom igazán miért, de ez volt az első név ami eszembe jutott mikor ránéztem a buksijára :) Onnantól kezdve egész nap csak azon járt az eszem, hogy nekem ez a macska kell, ő az enyém. Sajnos a nap végén búcsúznunk kellett egymástól, de megígértem neki, hogy vissza jövök érte.







Nagy harcok árán betartottam a neki tett ígéretemet és novemberben nagy boldogan indultam el érte. :) Alig vártam, hogy újra láthassam, majd kiugrottam a bőrömből. Eleinte félénken a cipők mögé bújva lesett minket, de aztán felbátorodott, majd az ölemben megnyugodott és aludt egy nagyot. Az alvás után elköszönt anyukájától és az anyukája gazdijától is, majd közösen neki vágtunk a hosszú útnak amit meglepően nagyon jól viselt.

Mikor végre haza értünk kíváncsian szaglászott, fedezett fel minden újat. Az első napokban nagyon kis félénk volt, de aztán hamar felbátorodott és nagyon  kis eleven és ragaszkodó lett. Ez is az oka annak, hogy ezidáig semmi értékelhető anyag nem készült róla. Amikor lementem hozzá fényképezővel rögtön rohant és beült az ölembe, ha álltam ráült a lábamra vagy keringet körülöttem, ha léptem egyet ő rögtön a lábam előtt termet, ha leguggoltam felmászott a hátamon és leült a vállamra úgy nézte mit csinálok. Arról nem is beszélve, hogy rettentően féltékeny volt mindenre amit helyette babráltam akár egy percig is. :D

De ma sikerült nagy nehezen elkapnom róla pár képet végre és remélhetőleg idővel egyre jobban hozzá szokik majd Oly-hoz is :) Addig is itt van pár kép őfelségéről.

Na mi a nagy helyzet?

Ő az én kedvenc növényem, sokat játszunk :)

Már megint mivel babrálsz Niki?

Hát itt meg mi van?

Na és ott?

Mindjárt elkapom..

Ja csak ennyi..?

 Váááá ! Ha nem tudnátok én egy ragadozó vadállat vagyok!

Olvasd tovább