Mivel a hétvégén nagyon szép idő volt, Nikivel beterveztünk egy kis macska fotózást. Marcicát kissé inaktív állapotban sikerült "elkapni", pont ebéd után volt, de azért megtett minden tőle telhetőt:)
Az elején nagy kedvvel vetette rá magát a botra, még kapható volt a játékra:)
Félig mennék, félig inkább maradnék lábtartás...
Aztán úgy gondolta, ennyi vadászat elég lesz mára és lepihent a fűbe:)
"Elég lesz már szerintem..."
"Na ez mi volt?"
"Meglesz..."
"MEGVAN! MEGVAN!"
"Megeszle...HOVÁ TŰNT???"
"Ott vaaaan!"
Sajnos volt, hogy Marcica kilendült az élességi síkból, de olyan édes még így is, hogy nincs szívem, nem kirakni ezeket a képeket is.
"Mondtam, hogy meglesz..."
"Nem érdekel, mondom, megvolt...nyertem..."
"Na de mégis"
"Na jól van, vége van a gyereknapnak..."
A nagy játék után Marci lepihent a kertben és nem volt hajlandó semmi izgalmasat csinálni. Így hát, szóltam Nikinek, hogy zörgesse meg a kajás zacskót, hátha produkál egy futást. Marci olyan intenzíven lőtt ki, hogy az öreg 1000D fókuszrendszere, és az amúgy sem a gyors fókuszálásról híres Tamim, nem is tudta rendesen követni őt. Eddig Marci-Canon 1-0, de mondtam Neki, hogy erre még visszatérünk.
Illetve visszatértünk volna még aznap is, de hát a macska rafinált egy állat, másodjára már tudta jól, hogy átverés lesz, ezért futás helyett csak egy biztonsági sétát mert bevállalni:)
Azt a mancstartást nézzétek...a pózer mindenségit:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése