Poljot Aviator Cal. 3105 service

Legfrissebb munkám egy Poljot Aviator leszervizelése, ismeretlen az előélete. Mint ahogy számomra ismeretlen volt a werk is, majdnem azt adtam eme bejegyzésem címének, hogy Poljot Aviator Cal. XXXX. Egy darabig kellett kutakodnom, hogy mi is lehet ez a szerkezet, mert nincs jelezve sehol, míg végül google barátom segített. Huncut volt, mert ő sem akarta rögtön elárulni, hiába klampíroztam be, hogy Aviator, feszt a chronokat ajánlgatta nekem, s ha találtam is egy-egy sima kézi húzósat, akkor sem volt jelezve a werk típusa. Miután én is nehezen találtam rá, így gondoltam bemutatom ezt a szerkezetet, hátha érdekel még valakit, rajtam kívül. Kedves olvasó, íme a Poljot 3105, kedves Poljot 3105, íme az olvasó!

Na, de ne rohanjunk előre, nézzük az óra megjelenését. Nagy, robosztus, szálrahúzott tokot álmodtak meg neki, dátumnagyítós lencsével:

 

Egész komoly óra hatását kelti, a számlap egész szép kidolgozású. A hátlapot kinyitva elénk tárul a werk, amihez most erős képzelő erő szükséges, mert elfelejtettem lefényképezni, s most már este van, de ígérem, pótolom. Egy nagy fehér műanyag szerkezettatrtó gyűrű pozícionálja a tokban a werket. A tokból kivéve, számlapot lebontva, elénk tárul a naptárrész:

Elég zárt a cucc, s nem is bonyolították túl, viszonylag könnyen szerelhető. A leszorító lemezt levéve jól látható, hogy egy, a Certináknál annó használt naptártárcsa léptető excenteres kerékhez hasonló léptető kereket kapott. Személy szerint nem szeretem, a Certináknál is típus hiba, és persze nem is lehet kapni, mert könnyen kifekszik a kerékben furfangosan elhelyezett hajlított lemezke. Alatta foglal helyet a naptártárcsa ugarsztó rugócska, és a karja:

Igazándiból a naptártárcsa ugrasztó karját a lustább órásoknak nem kellene kivennie, szervizelés szempontjából nincs jelentősége, mert a mosógép bőven kimossa, azonban az orosz gondoskodott róla, hogy mindenképp le kelljen venni. Ezen kar alá helyezte el a billegő alsó csapágyazását, így a kar kivétele nélkül nem lehetne kibontani az incabloc rugót:

A kis zeeger gyűrűhőz hasonló rögzítő lemezke kivételével már jön is a kar le, még levesszük a számlap távtartó gyűrűjét, a negyedes kereket, s már mehetünk is a másik oldalra. Gyors kikaptam a billegőt, hogy hátha látni valami caliber számot, de semmi, csak egy Poljot jel árválkodik ott:

Én nem tudom, az oroszok hosszabb távra terveztek, vagy mi vezérelhette őket, mert a billegő alatt két hézagoló  lemezkét is elhelyeztek, hogy a későbbiekben, ha kopik a billegő csapja, akkor lejjebb lehessen vinni a hidat. Viszont a végén nekem túlzónak tűnt, mert így nagyon nagy volt a billegő levegőjátéka, és nem is volt szép a képe Horometeren. Úgy, ahogy van, a végső összeszerelésnél, és beszabályozásnál végül kihagytam mindkét lemezt, teljesen felesleges bele. A szerkezet egyébként olyan befejezetlennek tűnik nekem, tele van felesleges furatokkal. Tudniillik, ez a Poljot 3133-as chronograph szerkezet alap werkje lenne, egyedül a gátkerék hídján módosítottak, hogy valahogy mutasson. Viszont akkor nem kellett volna a chrono résznek kialakított sok felesleges furattal sem átlyuggatni a hidat, ementálit csinálni belőle. Olyan, mint a Roamer MST szerkezeteinél a kézi húzós meg az automata werk közti különbség, ott is csak egyszerűen lehagyták róla az automatikát, de a kialakítása megmaradt, bármikor ráépíthető lenne. Ezeknek a werkeknek nem való a nyitott hátlap. :-) Egyébként van szebben finishelt verziója is ennek a 3105-nek, de ebbe az órába ez jutott.

Mint látható, a motorrugónak nincs külön hídja, egyben van a kerekek hídjával. Illetve két kereket, a gátkereket, és a kismásodperc kereket külön híd alá tették:

 

 A közkerék csapágyazása érdekes módon van megoldva, mert az alulról is kapott egy külön hidat. Csak ezen híd kibontása után adja oda a másodperc kereket:

Egyébként érdekes módon, a motorrugó alatti csapágylemez részen egy 3-as bele van karcolva a csapágylemezbe, pedig biztosan én bontottam szét először ezt a werket. Vajon mit jelölhettek vele Jurij Levenbergék, amikor összerakták? Csak egy hármas osztályzatot kapott? :-) Én amúgy csak 2-es adnék neki legszívesebben, valahogy nem tetszett annyira ez a werk. Lehet, érezte is, mert bosszút állt, az incabloc rugókat kétszer is ki kellett bontanom, és kétszer kimosni a lyukas köveket, pedig nagyon alaposan kitakarítottam, a billegő csapokat is körültekintően eldörgöltem, mégsem akart egyformán járni a két oldalán, pár másodperc volt közte. Érdekes módon, nem egyforma az alsó és a felső inabloc rugó, az alsó a szokásos Poljotéknál alkalmazott rugó, a felső pedig a Glashüttéknél használatos, sima párhuzamos szárú rugó, persze egyik sem a svájci licences kinyitható, mindkettőt ki kell venni. De végül csak én győztem, most már egyformán jár mindkét oldalán, 300 fok közeli lengésszöggel, 21600-as lengésszámmal!

Hát ő lett volna a Poljot 3105, köszönjük szépen a figyelmet!

 

Olvasd tovább

Édesapám Seiko5 DX 6106C werkjének szervizelése

Ezen órának nagy lelkesedéssel fogtam neki, hiszen mellett nőttem fel, ugyanis ez édesapám órája. Ez egy Seiko5 DX, amit több, mint 40 évvel ezelőtt, Kuwaitban vett. Mesélte, hogy ott úgy árulták őket, hogy agyonüthetetlen órák, dobálták a földre, meg átmentek rajtuk autóval, hogy csalogassák a vevőket. Mindenesetre apu benevezett egyre, és több, mint 30 évig nyúzta. A kuwaitiak sem mondták anno apunak, hogy a mechanikus órákat 5 évente szervizelni kell, így hajtotta, amíg meg nem állt. Aztán pár évvel ezelőtt kapott egy életmentő beavatkozást, amitől ugyan elindult, de nem volt tökéletes. Idáig bírta, s mostanra, hogy én is felszívtam magam tudással, így nekiálltam. Olyan nagy hévvel kezdtem neki, hogy el is felejtettem a kiinduló állapotot lefényképezni, így kénytelen voltam most egy képet leszedni a világhálóról, hogy néz ki egyben a werk:

A hagyományos Seiko5-ökhöz képest ez a werk egy kicsit másabb, az automatika egy híd alatt helyezkedik el, míg a szokásos Seiko5-ösöknél közvetlen a rotor alatt van. Az automatika is jó koszos volt, mindenképpen szét kell bontani.

Ennek a szerkezetnek az egyik nehézsége, hogy a gátkerék és a közkerék is ütésbiztosított. A lyukas kövek fixen vannak a csapágylemezbe préselve, a fedőköveket pedig egy-egy rugó tartja a helyén. Marvin 560-as werkeken láttam még ilyen ütésbiztosítást:

 

El kell, hogy mondjam, vannak olyan praktizáló órások, akik nem tudják, hogy ezt a fajta ütésbiztosítást, hogy kell kibontani! Persze én sem így születtem, a mesterem mutatta meg. Ők egyszerűen csak kimossák a hidat, és alulról beolajozzák. Ez azért nem jó, mert így, sem a lyukas kő belső faláról, sem a fedőkőről nem lehet eltávolítani a rászáradt olajat. Mivel nem vagyok irigy ember, megosztom a titkot, hátha ezzel segítek valakin. Ez egy trapéz alakú rugó, a két szára, és a tetején lévő kis pöcök van beakasztva a csapágyazás peremébe. A bátrabbak közül akik megpróbálták kibontani, a két lábával kezdtek el próbálkozni, azt kiakasztani, s rendszerint ilyenkor el is törik az a rugó. A kibontás titka, hogy a felső kis pöcköt kell kiakasztani oly módon, hogy a pöcök mellett be kell nyúlni egy kis csavarhúzóval, és vízszintes irányban lefelé el kell tolni a rugót. Ekkor ki fog pattanni a felső kis pöcök, s máris nyitható lesz a cucc. Ekkor már középre lehet húzni a rugót, a legnagyobb átmérőhöz, és ekkor már kiakasztható a rugó, nem fog eltörni.

És a kibontott állapot:

Az alábbi képen jól látszik, hogy milyen koszos tud lenni a fedőkő, az a fekete pötty a kő közepén, az bizony a rászáradt olaj. Az ott is marad, ha nem kerül ily módon kibontásra. 

Durva, mi? És sajnos sok kolléga annyira lusta, hogy még a billegőknek az ütésbiztosítását sem bontják ki, hanem automata olajozóval, hátulról beolajozza. Ugyan ilyen koszos az a kő is... Ennél a werknél, csak úgy bónuszként, a csapágylemezen is meg kell ismételnünk ezt a mutatványt. Általában csak a kerekek hídján szokott lenni ütésbiztosítás, hát itt sajnos nem, de bármennyire is idegtépő meló, meg kell csinálni, nincs mese:

Ha ezt nem csináljuk meg, soha nem lesz tökéletes az óra járása. Csak ez a 4 kő kibontása, kitisztítása, beolajozása, és visszahelyezése egy órahosszába került! Talán ezért nem kínlódnak vele sokan, pedig muszáj lenne. Nekem is kivette az energiámat, így mára félbe is hagytam az összepakolását. Persze azért haladtam még vele egy kicsit. Kipucoltam mindent, a köveket külön még tisztítófáztam, és dörzsáraztam is:

Ami még említésre méltó, hogy ez egy másodperc stoppos werk, igen érdekes a stop kar, az a réz színű kétkarú cucc:

Összepakoltam még a kerékrendszert is:

És a járat is a helyére került, megdobbant a szíve:

Mára ennyi, elfáradtam, az alap werk él, még az automatikát és a naptárrészt is össze kell rámolni, azért maradt még így is mit feltenni:

Ma már ez a negyedik óra, amit csinálok, meg kell pihennem, holnap majd befejezem. Addig legalább tesztelődik az alap werk, s mielőtt folytatnám, rámérek majd még egyszer gépen, innen még midig könnyebb visszabontani bármit is.

Holnap folyt.köv.

Olvasd tovább