Érkezett hozzám egy Omega Geneve, szervizelésre. Gondoltam, mi baj lehet, hiszen csak egy sima szervizről van szó, első ránézésre az óra is nagyon szép állapotban volt.
A hátlapot lepattintva a werk szélén már látszott némi zöldség, a beázás egyértelmű jelei, a korona felől. A felhúzó tengely is meglehetősen rozsdás állapotban van.
A mutatókat egy pozícióba állítottam a majdani könnyebb levételükhöz. Sajnos csalódva láttam, hogy az első nekifutásra szépnek tűnő lap nem hibátlan, kontár mutatóleszedések nyomai vannak a mutatók tövében. Kár érte, nagyon szép állapotban meghagyta az idő a lapot...
A számlap levétele után jött a következő meglepetés. A dátumtárcsát rögzítő két csavar egyike, a képen a felső, a 20-as szám alatt, szépen beletörve a csapágylemezbe, lifeg a lemez a helyén.
Továbbá a billegő incabloc rugójának az egyik szára ki van nyitva, ez sajnos annyira nem látszik a képen. Vajon milyen meglepetés ér még? A naptárrésze elég könnyen szerelhető az Omegának, kevés esély van rá, hogy bármi elugorjon.
Ezt lebontva, s megfordítva, jól látszik a csapágylemezen a beázás okozta oxidáció:
A billegőt kivéve jön az újabb meglepetés, hol van a horgonyhíd egyik lefogató csavarja?
Szerencsére több meglepetés nem ért a szétbontás során, szépen elpucoltam mindent. A fenti képen jól látható a lyukas kövekre rászáradt olaj. Nagy nehezen sikerült kivarázsolnom a beletört naptártárcsa rögzítő lemez lefogató csavarját is.
Elkezdtem összelapátolni, s a horgony hídjához csavart keresni. Mivel nem állnak itt hegyekben Omega roncsok, kénytelen voltam a szovjetek közt keresgélni. A csavar hossza, átmérője, a menet emelkedése, és a csavarfej átmérője és magassága is egyaránt fontos. A menet egyértelmü, miért fontos, különben be sem lehet hajtani a menetes furatba. A hossza is fontos, mert különben átnyúlik a csapágylemezen, s beleszól a naptár munkájába. A csavarfej ha egy kicsit kilóg a síkból, akkor pedig a billegőkerék fog hozzáérni, s megállítja, vagy fékezi a billegőkerék lengését. Végül egy szovjet Poljot 2614.2H horgonyhíd csavarja bizonyult a legmegfelelőbbnek. A hossza pont akkora volt, mint a másik, eredeti csavaré, a csavarfej magassága is jó, egy picit kisebb az átmérője, de nem annyival, hogy ne szorítaná le a hidat. Tökéletes, mint a bolond lány, már csak a helyére beépítve fényképeztem le.
Itt azért már felsejlik, hogy szép lett a werk. :-) Na, de miután helyére került a járat is, beszabályoztam gépen a lengését, meg a járását, meg a billegőjének a ringását. (Kis Grófó után szabadon). Ezután jöhetett a duri a naptártárcsa lefogató csavarjához. Egyetlen egy fajta csavar felelt meg a menet követelményeinek, egy szovjet Wostok kiváltókart rögzítő rugójának (setting lever spring) csavarja. Azonban nagyon kilógott a síkból, mert még ennek a "hatalmas" csavarnak a csavarfej átmérője is nagy volt. Bocs az életlen képért, nem én focusáltam, hanem a technika.
Befogtam hát a falusi esztergába:
És redná, adtam a pofájának: :-))))
De a foglalkozás elérte a célját, végül csak szépen befeküdt a helyére, mint a macska a meleg ágyba. A nagy izgalomban erről elfelejtettem képet készíteni, de mindent mégse lehet kitárni, mi lesz az olvasó fantáziájával? :-) A sok meglepetés, és a szovjet csavarok beépítése után mégiscsak óra lett belőle. A tok olyan volt, mint egy rossz pálinka, karcos, így felhúztam egy kicsit. A hátlapot nagyon nem mertem, mert egy A4-es műszaki rajzlap is vastagabb nála, még a végén nyitott hátlapos lesz.
Úgy érzem, kihoztam belőle, amit lehet, remélem, a gazdija is elégedett lesz vele:
Köszönöm a figyelmet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése