2013 oktober 26-án Zolival Szentén jártunk ahol először találkoztam a kicsi Marcival. Akkor még az anyukájával és a két testvérkéjével próbálgatta szárnyait az udvaron, de ahogy megpillantottuk egymást rögtön kölcsönös nagy szerelem kezdett kibontakozni köztünk.
Miért Marci? Magam sem tudom igazán miért, de ez volt az első név ami eszembe jutott mikor ránéztem a buksijára :) Onnantól kezdve egész nap csak azon járt az eszem, hogy nekem ez a macska kell, ő az enyém. Sajnos a nap végén búcsúznunk kellett egymástól, de megígértem neki, hogy vissza jövök érte.
Nagy harcok árán betartottam a neki tett ígéretemet és novemberben nagy boldogan indultam el érte. :) Alig vártam, hogy újra láthassam, majd kiugrottam a bőrömből. Eleinte félénken a cipők mögé bújva lesett minket, de aztán felbátorodott, majd az ölemben megnyugodott és aludt egy nagyot. Az alvás után elköszönt anyukájától és az anyukája gazdijától is, majd közösen neki vágtunk a hosszú útnak amit meglepően nagyon jól viselt.
Mikor végre haza értünk kíváncsian szaglászott, fedezett fel minden újat. Az első napokban nagyon kis félénk volt, de aztán hamar felbátorodott és nagyon kis eleven és ragaszkodó lett. Ez is az oka annak, hogy ezidáig semmi értékelhető anyag nem készült róla. Amikor lementem hozzá fényképezővel rögtön rohant és beült az ölembe, ha álltam ráült a lábamra vagy keringet körülöttem, ha léptem egyet ő rögtön a lábam előtt termet, ha leguggoltam felmászott a hátamon és leült a vállamra úgy nézte mit csinálok. Arról nem is beszélve, hogy rettentően féltékeny volt mindenre amit helyette babráltam akár egy percig is. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése