WTCC - Vasárnap - Beszámoló

A mai nap iszonyatosan eseménydús volt, és elég tetemes mennyiségű képet sikerült felhalmoznom, így egy kis időbe fog telni, amíg átnyálazom a képeket.

A MILC VARÁZSA

Ez a csodás ebben az M4/3-as rendszerben, hogy (szinte) mindent fel tud rá rakni az ember. Így ez a két üveg még jó darabig aktív lesz, ahelyett, hogy a padláson/szekrényben porosodna/gombásodna. Hát nem nagyszerű?

MEGLEPETÉS A RINGEN

Waro barátomat sikerült beleugratni egy gép vásárlásba (bár nagyon noszogatni nem kellett, mert egy ideje már nézelődött) és megbeszéltük, hogy ha vége a vizsgaidőszaknak, akkor elmegyünk majd fényképelni együtt. Június 23.ára volt hirdetve egy Time Attack futam a ringen, gondoltam ez megfelelő lesz, már a múltkori pályanapon is láttam Waron, hogy tetszene neki ez a sportfotó téma.

AMERIKAI PALACSINTA MEGGYES CSOKIKRÉMMEL

Íme egy újabb gyors kedvenc nasi recept. Bátran ajánlom ha tortára van szükséged, de nem akarsz sokat bíbelődni, ha kiadós reggelire vágysz vagy csak ha valami csokiban tocsogósra van szükséged MOST GYORSAN! :D

TANULMÁNYAUTÓ NÉZŐBEN - OPEL NAP

Először 2011-ben rendezte meg az Opel a Hungaroringen családi napját, az Opel Magyarország 20. születésnapja alkalmából. Akkor Waro barátom szólt, hogy jöjjünk ki, mert lesz Tankcsapda koncert. Úgy voltunk vele Nikivel, hogy ha már odamegyünk ingyen koncertre, akkor legalább illik előbb menni és megnézegetni az autókat. A közösségi autó nézegetés annyira jó hangulatúra sikeredett, - a többi, érdekes program mellett - , hogy azóta hagyománnyá vált a májusi Opelozás és Tankcsapdázás nálunk is. Meg még rajtunk kívül 40 ezer embernél, így szerencsére mondhatjuk, hogy van rá igény, hogy minden évben megrendezzék.

AMIKOR A SZERENCSE IS MELLÉM PÁRTOL, MIREXAL SUPERAUTOMATIC

Megláttam vaterán egy Mirexal Superautomatic karórát, eléggé lepukkant állapotban, nem működőképesen hirdetve. Az acél tok és a plexi is eléggé lepukkant volt, de ennek ellenére meg akartam szerezni, mert a számlapja nagyon szép volt képek alapján, továbbá van/volt már több Mirexalom is, és valahogy mind szép.

BFR DRIVER ACADEMY KUPA - KÉPEK

Múlt hétvégén került megrendezésre a Hungaroringen a BFR Driver Academy Kupa, melynek szombat délelőttjét a pálya mellett töltöttem és ezennel meg is osztom veletek az eredményt.

HÚSVÉTI BÁRÁNYOK

Közeleg a Húsvét, egy újabb ünnep ami mindenkit lázba hozz, kit ezért kit azért, de egy közös, mindenki készül rá. Ebben az évben úgy döntöttem tojások helyett bárányokkal várom a kedves és kedvetlen locsolókat. Ezeknek az elkészítési menetét osztom most meg veletek, hátha hasznát veszitek, vagy ötletet, húsvéti hangulatot kaptok tőlük. :)

MARCICA

Mivel a hétvégén nagyon szép idő volt, Nikivel beterveztünk egy kis macska fotózást. Marcicát kissé inaktív állapotban sikerült "elkapni", pont ebéd után volt, de azért megtett minden tőle telhetőt:)

MEGLEPETT EGY KÜLÖNLEGES SZERKEZETŰ RICHARD AUTÓMATA KARÓRA!

Pár hónappal ezelőtt vásároltam egy nagyobb óracsomagot, amelyben leginkább szovjet órák voltak, meg egy pár darab svájci. Volt benne egy acél tokos, automata svájci óra is, Richard névvel, de meg sem mozdult a szerkezet. Mivel egyáltalán nem működött, eddig nem foglalkoztam vele, de tegnap este rászántam magam, és elővettem.

2016. február 20., szombat

Dzsana mester, meg a kihívások

Dzsanát sokan "mesterezik", leginkább azok , akiknek életre keltette azon ketyegőit, amiket vagy az idő, vagy másik órás barmolt szét. Sokan állítják nagy feladattal szembe, az én "projektem" majdnem három évébe került:)

Dzsana akkoriban kezdett komolyabban foglalkozni az óra "szereléssel", mikor megismerkedtünk, sőt nagypapám karórája és a vaterán olcsón vadászott Pobeda az első helyreállított ketyegők között volt.
A fenti Wostokot még 2012-ben hoztam el nagymamámtól, és rögtön ment is Dzsanához, amint biztos volt a keze:) Még abban az évben, úgy gondoltam megpróbálom másik nagypapám óráját is megszerezni, had menjen az is gyógyulni Dzsanához.

Azonban sajnos az nem volt meg, viszont nagymamám előhozott egy műanyag dobozt, amiben egy 3-4 darabban lévő zsebóra volt. Az ükapámé volt az óra és azért volt ilyen szép állapotban, mert megállt és egy pesti órás rendkívül szakszerűen szétfeszítette az amúgy menetes tokot... Mivel amúgy a családban akkoriban senkit nem érdekeltek az órák, annyiban maradt a dolog, a zsebóra meg ment a fiókba, bedobozolva.

Az adott óra egy Admiral zsebóra, az EU-ban elég ritka, Amerikában azért akad belőle. A werk svájci, a tokozás kanadai.

Dzsana írt ehhez egy kis kiegészítést:
"Sokan nem tudják, mint ahogy az említett órás sem tudta, hogy sok amerikai zsebóra plexirámája, és hátlapja is menetes, úgy kell lecsavarni. Na ez az említett órás egy toknyitó késsel, vagy pajszerrel kinyitotta. Ennek következtében a zsebóra teste elvetemedett, és nem volt többé rácsavarható sem a hátlap, sem a plexiráma"




Ilyen állapotban került hozzám, és mivel akkoriban már 2 hónapja olvasgattam régi órák után, szinte biztos voltam benne, hogy simán össze lehet majd rakni. A múltidős posztban említettem, hogy Dzsanát egy forumos órakeresés közben találtam meg, ezen a fórumon dobtam fel a kérdést, hogy kihez vigyem az órát. Aztán gyorsan el is szomorodtam, mert a legtöbb válasz - kitől finomabban, kitől nyersebben - az volt, hogy a kukába. Aztán persze egy idő után én is láttam, hogy a hiányzó mutató készlet, korona, üveg még egy dolog, de a teljesen szétbarmolt tok és viseltes állapotban lévő hajszálrugó már problémásabb.

Első körben egy óráshoz néztem be, aki miután belenézett a műanyag dobozba, szomorúan nézett, hogy a-a...talán P.Kiss István tudna segíteni...de hogy mezei órás ezzel nem fog tudni mit kezdeni, az tuti.

Waro barátom faterja is ránézett az órára, Ő magának szokta bütykölni a saját óráit, de rajta se láttam azt a kincstári optimizmust, amit amúgy mutatni szokott, mikor meg kell valamit szerelni. Azt mondta összerakni még egy dolog, de olyan rugót szerezni bele nem lesz könnyű. Viszont Ő hitt a projektben, és ez számomra azt jelentette, hogy menthető az óra.

Tehát volt egy órám, amihez itthon nem találni alkatrészt, de legalább ezen felül még marha sok munka is lenne vele. Mikor a Wostokot meg a Pobedát elküldtem Dzsanának mellé csaptam ezt is, azt mondta, hogy egy ránézést megér, aztán meglátjuk. Ekkor már 2013-at írtunk és reménykedtem benne, hogy Dzsana össze tudja legózni.

Viszont Dzsana tudta, hogy hajszálrugót nem kapni a sarki hajszálrugó és egyebek boltban, és ha mégis, ott a tok, ami totálkáros... Legalább maga a balance tengely nem volt törött, ami azért volt mázli, mert leginkább az szokott lenni ezeknek a baja. Nem bírnak magukkal az emberek, dobálják a zsebórákat, aztán hipphopp megtörténik a baj.

Akkoriban pont adódott egy lehetőség, így postaköltség nélkül tudtunk hozzájutni egy donorhoz, amin a mutatószett szép volt, a balance tengely törött, de a rugó ép.

Dzsana ekkor ugrott neki az órának először és küldte el az alábbi videót, meg a képeket. A tokot addig megnézette egy ismerősével...hátha...












Szóval ott álltunk, úgy hogy a szerkezet akár még össze is varázsolható, csak nincs hozzá tok...


Így állt az óra két évig, mellette a donorral, addig nem volt értelme vesződni vele, amíg nincs mibe belerakni a szerkezetet, így visszakerült a régi tokba és várt egy újabb donorra. Hol nagyobb, hol kisebb lelkesedéssel, de folyamatosan rajta tartottuk szemünket az ebay admiral kínálatán. Két ezüstözött Omega zsebóra árából azonnal rendelhettünk volna egy egészséges példányt, hogy Dzsana felhasználhassa a tokját, de ezt erősen értelmetlennek tartottuk mind a ketten. Ezért nem volt hátra más, csak az , hogy várjunk egy olyan donorra, aminek szép tokja van, a legjobban hasonlít az eredetire, és az ára is normális. Aztán egyszer csak felbukkant egy donor, pont olyan időben, hogy volt rá esély, hogy elkészüljön az óra apum 50. szülinapjára. Dzsana gőzerővel ugrott neki az órának és legózta össze Admiralt. A szerkezet nem volt a legjobb állapotban, de nem engedtem Dzsanának, hogy összelegózza a 3 szerkezetből az optimálisat - maradjon csak eredeti, amennyire lehet.

A kész darab végül gyönyörű lett, nagyon szépen jár. Őszintén szólva fogalmam sincs mennyire pontos, vagy mennyi a járástartaléka, de nem is érdekel, viszont az igen, hogy csodás hangja van és gyönyörű.

Ha jól tudom 1914-ben ment ki ükapám kanadába, aranyat ásni, az órát is kint vette. Sajnos nem szaladt kellően a biznisz, nem tudom mikor, de hazajött és még itthon is sokat használta az órát. Az órásnál tett látogatás nem tudom mikor lehetett, de tippem szerint egy 30-40 éve tuti nem forogtak már a szerkezet fogaskerekei és ha nincs Dzsana, akkor valószínűleg egy fiókban heverne, darabokban, addig amíg valaki rá nem talál és ki nem hajítja. Így viszont minden esélyt megkapott arra, hogy még egy 100-ast vígan lehúzzon, remélem akkor is lesz majd valaki, aki ír róla pár sort, meg feltol pár képet a Picasara.:)



Z

2016. február 10., szerda

Színváltós BWC Courage wehrmachtswerk



Eme szösszenetben nem csak egy óráról szeretnék szólni, hanem magukról a wehrmachtswerkekről. Magát a bejegyzést az indikálta, hogy egy betegtársamtól hozzám került egy gyönyörű BWC Courage wehrmachtswerk, s mivel nagyon szeretem ezeket a szerkezeteket, így gondoltam, megemlékezem róluk, mivel elég nehéz információt találni a történetről. A wehrmachtswerkeknek nevezett szerkezeteknek jelen esetben semmi köze a német hadsereghez, a wehrmachthoz, hanem az elnévezés valószínűleg egy, az 1930-as években gyártott 13 Léniás (29,33 mm) szerkezettel hozható összefüggésbe, amelyet valóban a hadseregnek gyártottak, és kiváló pontosságú, és strapabíró szerkezet volt. 1944-ben a Genfi Obszervatórium Chronométer és versenyteszt részlege, egy új "D" kategóriát hozott létre ezeknek a szerkezeteknek. Megállapították, hogy minél nagyobb egy szerkezet átmérője, annál robosztusabb, és pontosabb tud lenni. Ez a 13 lénia bizonyult a legoptimálisabbnak, nem véletlen, hogy a legendás Omega 30T2 is ekkora csapágylemezre épült, a caliber számában a 30 az átmérőre utal, mm-ben. Egész pontosan ugye 29,33 mm. Tudomásom szerint két szerkezet kapta meg a wehrmachtswerk (továbbiakban ww) minősítést, az Adolph Shield által gyártott AS 1130-as, és az Unitas által gyártott UT 6325-ös szerkezet ütésbiztosított verziója. Sokan szerintem tévesen, több szerkezetre is ráfogják, hogy ww, pl. Omikronokra is, de hogyan lehetne egy ütésbiztosítás nélküli szerkezet és a hadsereg közt párhuzamot vonni? Gondoljunk csak bele, főhősünk a harcmezőn vetődik jobbra-balra, közben kap pofonokat az óra, ha abban nem ütésbiztosított billegő lenne, gyorsan ki is feküdne. Véleményem szerint kezeljük a helyén a dolgokat, és fogadjuk el, hogy két ww minősítésű werk létezik.
Az általam elidegenített BWC Courage-ban is egy ilyen ww, az Unitas 6325-ös dolgozik. Maga az óra nagyon szép megjelenésű, érdekes szálra húzott számlappal rendelkezik, amely egy acél tokban foglal helyet. Az órát nem sokat használhatták, mert a hátlapon még rajta van a gyári 2 ATM-es minősítés matricája:






Mivel néha használni is szeretném az órát, úgy döntöttem, leszervizelem, biztos, ami biztos, nem ismert az előélete. Kivettem hát a tokból, jól látható az óra és a perc mutató közepén, hogy rozsdás a negyedes kerék teteje, nem mostanában volt leszedve. A mutató állításnál is lehetett érezni, hogy szoros a kuplungja.





Mutatószett, számlap le, s ezután törnek fel belőlem a kérdések, mint a szódából a buborék.




Az órakerék közepén még mindig ott figyel a rozsdás tetejű negyedeskerék, de az órakerékről hiányzik a füstkarika. Aki nem tudná, a füstkarika egy vékony lemezke, ami meg van picit rugalmasan hajlítva, s rá van húzva az órakerékre, és neki feszül hátulról a számlapnak. Ez akadályozza meg, hogy az órakerék felemelkedjen. Nem hiszem, hogy gyárilag hagyták volna le, tehát a számlap már volt lent. Megfordítva a szerkezetet, kivettem a billegő felső köveit, és legnagyobb meglepetésemre, friss olajjal volt ellátva.




Ilyenkor szalad fel a szemöldököm a homlokomra, hogy szervizelt lenne az óra? De akkor miért száraz a felhúzó és mutatóállító rész, mint ahogy az az előző képen is látható, és miért a rozsda? Na mindegy, mentem tovább, tiszta, és száraz minden. Érdekes kilincs megoldása van, nem a hagyományos csavarfej alá szorított kis rugó, hanem egy nagy lemezke van formára vágva, és a kilincskerék alatt foglal helyet.




Érdekes módon, a billegő alsó köve is friss olajjal volt ellátva, tehát megerősítést nyert, hogy a számlap járt már lent. Ha már valaki ennyi energiát belefektetett, hogy kibontotta mindkét ütésbiztosítást, az nem értem, miért nem szervizelte le teljesen az órát? Na mindegy, valószínűleg a sok állás miatt besült, és hogy eladható legyen, legalább a billegőt beolajozták. Tökéletes állapotban van mindene, tényleg nem használták:




Én azért is szeretem ezeket a ww-ket, mert nagyon könnyű szerelni. Egyrészt a 13 lénia miatt jó nagy, a kerékrendszer jól átgondolt:




Először ugye a kerékrendszert kell felépíteni a csapágylemezre, és utána kell feltenni a kerekek hídját, lyukra játszva a kerekek tengelyvégeit, azaz a csapjait. Ezek a ww-k az órások nagy barátja, mert itt gyakorlatilag felrakja az ember a kerekek hídját, és lyukra is esnek a csapok, nem dőlöngélnek jobbra balra, igen nehéz elrontani ezt az óraszerelés egyik legveszélyesebb műveletét.




Nem úgy, mint a stiftes Ruhláknál, vagy bizony, jó pár Omegánál, ahol igen magasan vannak a kerekek súlypontjai. Olyanok, mint én pár sör-unicum után, dőlöngélnek jobbra-balra, miközben egyszerre kell a három csapot lyukra játszani. Ha valamelyik kimarad, jön a csaptörés. Nem is beszélve mondjuk egy jó kis Glashütte Spezimaticról, ahol egyszerre 8!, igen, betűkkel is leírom, nyolc csapot kell lyukra játszani!




És persze a ww-k szerkezeti és szerelhetőségi előnyei mellett nem elhanyagolható a pontossága is, mivel igen jól teljesítenek:




Igen, járáseltérése a nullával egyenlő, szépen sündörög a billegő, 289 fokos lengésszögével. És igen, ezt mind a két oldalán tudja, mint ahogy minden jól leszervizelt ww tudja. Na ezért szeretem őket, nem is igen hibásodnak meg. Lehet, hogy a sors hozta így, de a gyűjteményem első darabja is egy ww volt, a mai napig megvan, írtam is róla korábban a blogomban. 
Magyarázatra szorul még a cím, olyan érdekes a szálra húzás miatt a lapja ennek az órának, hogy ha szemből nézem, fekete, ha picit szög alatt, akkor kék, ha nagyobb szög alatt, akkor meg már zöld.






Imádom! :-) Egyébként is szeretem az érdekesebb, és a bicolor vagy texturált lapokat. 
Összefoglalásul pár kép a szerkezetekről.

Unitas 6325
 



Ez is Unitas 6325, más híd elrendezéssel:



AS 1130




AS 1130 hattyúnyakas finomszabályozóval. Még egy különbség, hogy külön van a gátkerék hídja:





 Zárszónak pár szebb ww a gyűjteményemből. 












Köszönöm a figyelmet!

2016. február 7., vasárnap

No most egy Nomost keltettem életre.

No most egy Nomost sodort elém a sors, hogy leheljek bele életet. A NOMOS egy viszonylag friss óragyártó, a Berlini fal leomlását követő évben alapították Németországban, Glashütte városában. Az induláskor még Svájcban pakolták össze óráikat, emiatt a NOMOS Glashütte SA. névért harcolniuk is kellett a bíróságon, ugyanis tisztességtelen versenyre hivatkozva, meg akarták tiltani nekik a név használatát. Végül be tudták bizonyítani, hogy a legtöbb értékteremtés Glashütte városában történik, így megtarthatták a nevet. Az első sikeres sorozatuk a bauhaus stílusú Tangente órák voltak, amelyekbe Peseux 7001-es werkeket tokoztak, egészen 2005-ig. Azóta saját fejlesztésű szerkezetekkel rukkoltak elő, és azkat tokozzák. Jelen történetünk főhőse is az indulás korszakából származik, a Peseux 7001-es werkkel szerelve:





Vízszintes genfi csíkozású hidak, kékített csavarfejek, pofásnak tűnő darab. Viszont élet alig volt benne, érdekes, mert nem tűnik annyira koszosnak, a billegő mégis alig élt. A lengésszáma tragédia, az egyik oldalán 138 fok, 



A másik oldalán 149 fok, nagyon kevés! 




Mindenképpen valahol 200 fok felett kellene lennie, és a képe sem igazán szép. Kiugrasztottam hát az elegáns acél tokból, és megcsodáltam a parádés bicolor számlapot:




Miután felocsúdtam, óvatosan megszabadítottam a kékített acél mutatószettől, és a laptól. Alatta semmi érdekes, egy szokványos csapágylemez köszönt rám:





Először a billegő felső ütésbiztosítását bontottam ki, és kivettem a lyukas követ és a fedőkövet:




Majd kivettem a billegőt, és megvizsgáltam a horgonyt. Annyira beleszáradt már a lyukas kövekbe az olaj, hogy feszültség alatt meg tudtam állítani középen a horgonyvillát, a két határoló stift között.




A motorrugóházon is látszódott már kívülről a szennyeződés:




Elpucoltam hát, a lyukas köveket tisztítófáztam is, és tűdörzsárral is végig mentem a furataikon:





Az eltakarított csapágylemez:




És a kerék rendszer. Az alsó kismásodperces szerkezetek jobb felépítésűek, mint a centrálosak, egy kerékkel kevesebbre van szükség, egyszerűbb szerelni is, és nekem strapabíróbbnak tűnnek:




Majd felkerült a kerekek hídja is:




És a motorrugó a hídjával. Üresen lefuttatva a kerékrendszert, szépen lefut, és a végén ahogy kell, megforog visszafelé a gátkerék:







Végül a járat is a helyére került, majd a megfelelő kenőanyagokkal ellátva, erőteljes mozgásba lendült a szerkezet. Most már sokkal egészségesebb a járása is, és a Horometeren mérve is látszik a tisztítás jótékony hatása:



Most 5 évig tovább szolgálhatja a gazdáját, remélem, újra találkozunk.








Köszönöm a figyelmet!

 
A dizájn alap sablonját innen töltöttük le: Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Elf Coupons