Eme szösszenetben nem csak egy óráról szeretnék szólni, hanem magukról a wehrmachtswerkekről. Magát a bejegyzést az indikálta, hogy egy betegtársamtól hozzám került egy gyönyörű BWC Courage wehrmachtswerk, s mivel nagyon szeretem ezeket a szerkezeteket, így gondoltam, megemlékezem róluk, mivel elég nehéz információt találni a történetről. A wehrmachtswerkeknek nevezett szerkezeteknek jelen esetben semmi köze a német hadsereghez, a wehrmachthoz, hanem az elnévezés valószínűleg egy, az 1930-as években gyártott 13 Léniás (29,33 mm) szerkezettel hozható összefüggésbe, amelyet valóban a hadseregnek gyártottak, és kiváló pontosságú, és strapabíró szerkezet volt. 1944-ben a Genfi Obszervatórium Chronométer és versenyteszt részlege, egy új "D" kategóriát hozott létre ezeknek a szerkezeteknek. Megállapították, hogy minél nagyobb egy szerkezet átmérője, annál robosztusabb, és pontosabb tud lenni. Ez a 13 lénia bizonyult a legoptimálisabbnak, nem véletlen, hogy a legendás Omega 30T2 is ekkora csapágylemezre épült, a caliber számában a 30 az átmérőre utal, mm-ben. Egész pontosan ugye 29,33 mm. Tudomásom szerint két szerkezet kapta meg a wehrmachtswerk (továbbiakban ww) minősítést, az Adolph Shield által gyártott AS 1130-as, és az Unitas által gyártott UT 6325-ös szerkezet ütésbiztosított verziója. Sokan szerintem tévesen, több szerkezetre is ráfogják, hogy ww, pl. Omikronokra is, de hogyan lehetne egy ütésbiztosítás nélküli szerkezet és a hadsereg közt párhuzamot vonni? Gondoljunk csak bele, főhősünk a harcmezőn vetődik jobbra-balra, közben kap pofonokat az óra, ha abban nem ütésbiztosított billegő lenne, gyorsan ki is feküdne. Véleményem szerint kezeljük a helyén a dolgokat, és fogadjuk el, hogy két ww minősítésű werk létezik.
Az általam elidegenített BWC Courage-ban is egy ilyen ww, az Unitas 6325-ös dolgozik. Maga az óra nagyon szép megjelenésű, érdekes szálra húzott számlappal rendelkezik, amely egy acél tokban foglal helyet. Az órát nem sokat használhatták, mert a hátlapon még rajta van a gyári 2 ATM-es minősítés matricája:
Mivel néha használni is szeretném az órát, úgy döntöttem, leszervizelem, biztos, ami biztos, nem ismert az előélete. Kivettem hát a tokból, jól látható az óra és a perc mutató közepén, hogy rozsdás a negyedes kerék teteje, nem mostanában volt leszedve. A mutató állításnál is lehetett érezni, hogy szoros a kuplungja.
Mutatószett, számlap le, s ezután törnek fel belőlem a kérdések, mint a szódából a buborék.
Az órakerék közepén még mindig ott figyel a rozsdás tetejű negyedeskerék, de az órakerékről hiányzik a füstkarika. Aki nem tudná, a füstkarika egy vékony lemezke, ami meg van picit rugalmasan hajlítva, s rá van húzva az órakerékre, és neki feszül hátulról a számlapnak. Ez akadályozza meg, hogy az órakerék felemelkedjen. Nem hiszem, hogy gyárilag hagyták volna le, tehát a számlap már volt lent. Megfordítva a szerkezetet, kivettem a billegő felső köveit, és legnagyobb meglepetésemre, friss olajjal volt ellátva.
Ilyenkor szalad fel a szemöldököm a homlokomra, hogy szervizelt lenne az óra? De akkor miért száraz a felhúzó és mutatóállító rész, mint ahogy az az előző képen is látható, és miért a rozsda? Na mindegy, mentem tovább, tiszta, és száraz minden. Érdekes kilincs megoldása van, nem a hagyományos csavarfej alá szorított kis rugó, hanem egy nagy lemezke van formára vágva, és a kilincskerék alatt foglal helyet.
Érdekes módon, a billegő alsó köve is friss olajjal volt ellátva, tehát megerősítést nyert, hogy a számlap járt már lent. Ha már valaki ennyi energiát belefektetett, hogy kibontotta mindkét ütésbiztosítást, az nem értem, miért nem szervizelte le teljesen az órát? Na mindegy, valószínűleg a sok állás miatt besült, és hogy eladható legyen, legalább a billegőt beolajozták. Tökéletes állapotban van mindene, tényleg nem használták:
Én azért is szeretem ezeket a ww-ket, mert nagyon könnyű szerelni. Egyrészt a 13 lénia miatt jó nagy, a kerékrendszer jól átgondolt:
Először ugye a kerékrendszert kell felépíteni a csapágylemezre, és utána kell feltenni a kerekek hídját, lyukra játszva a kerekek tengelyvégeit, azaz a csapjait. Ezek a ww-k az órások nagy barátja, mert itt gyakorlatilag felrakja az ember a kerekek hídját, és lyukra is esnek a csapok, nem dőlöngélnek jobbra balra, igen nehéz elrontani ezt az óraszerelés egyik legveszélyesebb műveletét.
Nem úgy, mint a stiftes Ruhláknál, vagy bizony, jó pár Omegánál, ahol igen magasan vannak a kerekek súlypontjai. Olyanok, mint én pár sör-unicum után, dőlöngélnek jobbra-balra, miközben egyszerre kell a három csapot lyukra játszani. Ha valamelyik kimarad, jön a csaptörés. Nem is beszélve mondjuk egy jó kis Glashütte Spezimaticról, ahol egyszerre 8!, igen, betűkkel is leírom, nyolc csapot kell lyukra játszani!
És persze a ww-k szerkezeti és szerelhetőségi előnyei mellett nem elhanyagolható a pontossága is, mivel igen jól teljesítenek:
Igen, járáseltérése a nullával egyenlő, szépen sündörög a billegő, 289 fokos lengésszögével. És igen, ezt mind a két oldalán tudja, mint ahogy minden jól leszervizelt ww tudja. Na ezért szeretem őket, nem is igen hibásodnak meg. Lehet, hogy a sors hozta így, de a gyűjteményem első darabja is egy ww volt, a mai napig megvan, írtam is róla korábban a blogomban.
Magyarázatra szorul még a cím, olyan érdekes a szálra húzás miatt a lapja ennek az órának, hogy ha szemből nézem, fekete, ha picit szög alatt, akkor kék, ha nagyobb szög alatt, akkor meg már zöld.
Imádom! :-) Egyébként is szeretem az érdekesebb, és a bicolor vagy texturált lapokat.
Összefoglalásul pár kép a szerkezetekről.
Unitas 6325
Ez is Unitas 6325, más híd elrendezéssel:
AS 1130
AS 1130 hattyúnyakas finomszabályozóval. Még egy különbség, hogy külön van a gátkerék hídja:
Zárszónak pár szebb ww a gyűjteményemből.
Köszönöm a figyelmet!
