A sírból visszahozott Orient automata.

Eme bejegyzés címének magyarázata az, hogy az alábbi Orient órát már temették az egyik facebook órás csoportban. Történt ugyanis, hogy a gazdája feldobta a csoportban a viharvert órájának a képét, hogy mégis milyen óra ez, és mit érhet:

Jöttek is a szakértő kommentek, hogy 3000 Ft, meg hogy hamisítvány, indiai Orient, stb. Én még hamis Orientet nem láttam, inkább a Seiko 5-ösöket hamisították anno, de az meg elég könnyen felismerhető. Réz tokban, kézi húzós Seiko 5 nem igazán létezett.... :D Szó ami szó, egyből kihívásként tekintettem rá, és ráírtam a tulajdonosra, hogy szívesen kezelésbe venném. Szerencsére hajlott a dologra, és beutalta hozzám. Megérkezvén tényleg eléggé viharvert állapotban volt, kidolgozta az idejét. Egykoron biztosan napi használatban volt, nagyon koszos volt a tok is:

Kibontva a tokból a werket, ahogy elképzeltem, egy csodálatos számlap köszönt vissza rám. Természetesen az óra eredeti, Cal. 46493-as Orient werk dolgozik benne, nem indiai, vagy kínai csodawerk.

Szerencsére a naptárrész is sértetlen, nem ázott be, nincs összebarmolva:

A werket megfordítva, először az automatika kerül lebontásra, amely a japán werkeknél végtelenül egyszerű. Már itt is látszik, hogy nagyon koszos a szerkezet:

A járat kiszerelése után jöhet a motorrugó és a kerékrendszer közös hídjának a kibontása. Alatta is látni a koszt, valamint a motorrugó házban is felgyülemlett az elöregedett kenőanyag:

ELMA óramosóban alaposan elmosva az alkatrészeket, jöhet az igazi tisztítási feladat:

A kerekek hídján található két ütésbiztosított csapágyazás is, amelyeket ki kell bontanunk. Egyszer már leírtam édesapám  Seiko 5 DX szervizelésénél, hogyan kell kibontani ezt a fajta ütésbiztosítást, de épp a múlt héten érdeklődött nálam egy frissen végzett órás, hogy van-e ilyen rugóm. Persze, hogy nem jól bontotta ki, és eltörött a rugó. Sajnos sok gyakorló órás sem tudja, hogyan kell jól csinálni. Az ütésbiztosított Marvin Cal. 560-asokban is ugyan ilyen rendszerű ütésbiztosítás van. Kibontom hát mindkettőt, még csak ki sem kell akasztani a kis lábacskáit, mert közte vidáman kifér a fedőkő. A lyukas kő pedig nem is kivehető, azt így is-úgy is a helyén kell megtakarítani:

Ha ezt elvégeztük, biztosan számíthatunk rá, hogy tökéletes lesz az óra járása, azonban ha elmulasztjuk, biztosan nem lesz az. Felépítem hát a kerékrendszert, az energiatárolóval együtt:

Elpucolom a billegő ütésbiztosított csapágyazásait is, majd beszabályozom az alap werket. Egész jól sikerült, minimális finomhangolás szükséges:

 

Már csak a tokot és a szíjat kell kezelésbe vennem:

A nap gyors dátumváltó gombját is ki kell bontanom, mert jelenleg nem látja el funkcióját, úgy be van alá rakódva a kosz, hogy nem nagyon lehet benyomni:

Végül egész pofás kis óra lett belőle, kár lett volna gombokért elvesztegetni. Kicsit késő van, holnap természetes fénynél majd csinálok szebb képeket, előzetesben ennyit tudok mutatni:

Köszönöm a figyelmet!

Dzsana

Olvasd tovább

Poljot Sturmanskie Air Force Navigátor Chronograph

A tegnapi és a mai nap egy Poljot Sturmanskie Chronograph volt terítéken, mert nem működött a chronograph rész. Nemzetközi oldalakon nevezik Aviatornak, Air Force Navigátornak, Military Watch-nak, szóval szegénykémnek elég sok beceneve van. Mindenesetre nekem a kedvenc szovjet chronom, van is a magán gyűjteményemben jó pár darab belőle. Na de most koncentráljunk a kis betegre.

Látni a werken szabad szemmel is, hogy nem mostanában volt szervizelve. A hajszálrugó is alig lélegzett, így jobbnak láttam egy teljes szerviz alá vetni, mielőtt a stopper résszel kezdek foglalkozni. Hátha nem is kell majd neki külön törődés, és egyszerűen csak a kosz miatt nem működik rendesen. Kitessékeltem hát a tokból, a karcos plexi alatt egész szép állapotú lap rejtőzött:

Szovjet létére, viszonylag egyszerű, jól szerelhető naptárrész bújik meg a lap alatt:

A csapágylemezről lebontva mindent, rámehetünk a werk felőli oldalra. Egy saját gyártású Poljot 3133-as kaliber található benne, amelyet a szovjetek a svájci Valjoux 7734-es werkről másoltak le. Igen nagy a hasonlóság köztük:

Először a járatot bontom ki, majd a szívtárcsa és a percgyűjtő kerekének a hídját veszem le:

Ezután az indító és a stop kart bontom le, majd alattuk bújik meg a chrono híd csavarjai:

 

A Chrono híd szépen lejön egyben, és ekkor eljutunk egy normál hagyományos Poljot 3105-ös kaliber szintjére, mint amilyet egy korábbi posztomban bemutattam már.  

Ezután már csak a perc kerék csapjáról kell lehúzni a kereket, és mehet tovább a bontás, s végül mehet minden a mosóba. Na jó, nem minden, a számlap meg a naptártárcsa nem, ja meg a foszforozott mutatók sem. :-)

 Összeszerelés a szétszerelés ellentétes művelete. :-)) Ha összeáll az alapwerk, igaz, a chrono hídja felkerült, de már ekkor beszabályozom az alapwerket, hogy lássam, minden rendben van-e. Innen még mindig egyszerűbb visszabontani, ha valami van, de nem, szerencsére minden paramétere tökéletes. 

 Visszakerül a szívtárcsa és a percgyűjtő kereke is, majd a közös hídjuk is. Tökéletes az összhang, minden síkban van, minden hajt mindent. Felcsillan a remény, hogy jó lesz a stopper rész is:

Végül helyére kerül a stoppert mozgató mechanizmus is:

Most már mehet össze a naptárrész is, számlap, mutatók, s jöhet a főpróba. Tádám, a stopper rész is kiválóan működik, szerencsémre csak koszos volt, ennyit jelent egy sima tisztítás. Kicsit optikailag is kicsinosítottam, most már régi fényében ragyog:

Köszönöm a figyelmet!

Dzsana

Olvasd tovább

Kinek nem Inge(rsoll), ne vegye magára.

Az Ingersoll óramárkát 1892-ben alapították az Egyesült Államokban. Amit a ford T-modell jelentett az autóiparnak, azt jelentette az Ingersoll az óraiparnak. Olcsó órákat kezdett gyártani hatalmas volumenben, elárasztották vele az amerikai lakosságot. Az első óráikat 1 dollárért árulták, így született meg a dollar watch becenév. 1904-ben nyitottak Európa felé, amikor is megnyitották első üzletüket Londonban, majd pár évre rá egy gyárat is felhúztak itt. 1920-ban az amerikai anyavállalat összeomlott, majd rá egy évre az angliai is csődbe ment. 1922-ben a Waterbury Clock Company felvásárolta az addigra teljesen angol tulajdonú céget, majd a második világháború után, 1944-ben átkeresztelték, az új neve United States Time Corporation lett, amely jelenleg a Timex Group USA. Ezen időszak alatt, 1930-ban született meg általuk az első Mickey Mouse óra, amelyet számos Walt Disney figurás példány követett. Az 1980-as években ismét tulajdonost váltott a márka, majd végül ismeretlen időpontban, igaz brit anyavállalattal, de mint oly sok régi óramárka, kínai leányvállalathoz került, ő a Herald csoporthoz. Ezen posztom példánya is már innen került ki, egy 10 éves, nyitott szívvel született automata karóra. Most kapta meg tőlem az első szervizt, már bohóckodott a lelkem.

A hátlapot levéve látható, hogy a tömítés egész jól ellátta feladatát, viszonylag rend van odabent.

Szokásomhoz híven, az automatikát még a tokban lebontom, hogy utána kényelmesen, és az automatikát nem nyomva bonthassam a számlap felől az órát. Mivel ez egy nyitott szíves kivitel, hátulról nem sok minden tárulkozik elénk.

Most már kiugorhat a tokból, és kezdődhet a számlap oldal felőli bontás, ott már sokkal több érdekességgel találkozhatunk. A szerkezet bal oldalán, egy kis segéd körben találhatóak a napok, a jobb oldalon a hónapok, és északon helyezték el a napokat.

A napokat két külön álló naptárcsa koronggal oldották meg:

A billegőhíd két ponton van rögzítve a csapágylemezhez, kékített csavarokkal, kiugrasztjuk hát a helyéről. Ennél a számlap alatti megfejtésnél fordítva kell gondolkodnunk, mivel a járat átkerült a megszokottól eltérő oldalra.

A segédkörök hídját lebontva láthatóvá válik a sok mozgató / ugrasztó rugócska. Ez a rész, az órát nem leszólva egy kicsit kínaisra sikerült, erről majd még később beszélünk.

 A sok zubehör miatt csak két mosókosárban fért el a cucc, általában egy kosárban el szoktam férni.

Plusz nem beszélve a finomabb, és a nem mosható alkatrészeiről:

A megszokottól eltérően, a csapágylemez belső oldalán van a billegő ütésbiztosított csapágyazása, mivel ugye a billegő a külső oldalra került.

Az incabloc rugó a Longines órákéhoz hasonlít, ezt kibontva tisztítható a lyukas kő és a fedő kő. Muszáj megtenni, nem szabad automata olajozóval, hátulról megoldani az olajozást, mert a rászáradt olajat nem lehet kitakarítani szétbontás nélkül:

Tisztítás után felépíthető a kerékrendszer:

Majd megfordítva a szerkezetet a járat is a helyére kerülhet:

Természetesen erről az oldalról is ugyan úgy ki kell bontani az ütésbiztosított csapágyazást:

Most már összerakható a számlap alatti naptárrész teljesen. Megígértem, hogy visszatérek egy kicsit a kissé kínai megoldásra. A naptártárcsa mozgató mechanizmusát igen kínlódva tudtam összerakni. A mutatójának tengelyét forgató fogaskerék alján van egy csonk, amely egyszerűen csak bele van állítva a csapágylemezbe fúrt furatba. Eddig nem is lenne baj, de a fogaskeréknek van egy ugrasztó karja, amelyet egy igen erős rugó nyom neki a fogaknak. Ahogy próbáltam betenni a helyére, hol a fogaskerék billent ki a helyéről, hol az ugrasztó kart lőtte el a rugó, mivel nem stabilan áll az egész cucc, és csak egy lemez szorítja le, és tartja a helyén, nehéz volt összehozni, hogy éppen hogy megálljon a helyén, és a leszorító lemezt rá tudjam tenni. A bal oldali, pirossal bekarikázott rész az. Ráadásul alatta ott a gyorsváltó karja a rugójával, amely rugó igen csak kikívánkozott a helyéről. Párszor volt térdre imára. 

Végül összeállt, egy darabig nem szeretném szétszedni, mehet vissza a tulajdonosához. :-)

Köszönöm a figyelmet!

Dzsana

Olvasd tovább