Az előző szösszenetem végén Boldog Karácsonyt kívántam, nem gondoltam volna, hogy még egyet kiizzadok magamból még addig. Így év végére eléggé elfáradtam, jó lenne már egy picit megpihenni, de egy rendszeres ügyfelem megkérte, hogy ez az óra még nagyon kellene neki. Az áldozat egy Glashütte SPEZIMATIC, amelynél csak a másodperc mutató mozog, az óra és a percmutató viszont nem akarja felvenni a munkát. Ilyenkor általában két probléma szokott lenni, vagy a kuplung kikopott, és a negyedes kerék állva marad, mert elforog benne a központi kerék, de ilyenkor azért az óramutató szokott mocorogni, vagy a másik megfejtés, hogy a mutatók furatai kopnak ki, és nem tudják meghajtani a kerekeik. A kuplung megfelelő működése könnyen ellenőrizhető, már a mutatók állításánál is lehet érezni, ha nagyon ki van kopva, mert olyankor nagyon könnyű őket állítani. Viszont őnála ez teljesen normálisnak tűnt, és a mutatók is stabilan álltak a helyükön, ezért felszaladt a szemöldököm a homlokom közepére. Nosza hát, nincs más hátra, mint előre, szét kell borítani. Automata lévén először itt is a rotort veszem le, egy rugós biztosítás oldásának fejében:
A tokból kivéve, a számlaptól és a mutatóktól megszabadulva, elénk tárul ez a csodálatos naptárrész. Típushiba ezeknél a werkeknél, hogy a naptártárcsát egy műanyag lap szorítja le. Idővel a műanyag elöregszik, elvetemedik, s nem fogja leszorítani a naptártárcsa ugrasztó rugócskát, kiugrik alóla. Ez a magyarázata annak, hogy sok dátumos Glashütténél látni, hogy két nap közt áll a dátum. Javíthatatlan, s ilyen lemezt sem lehet hozzá kapni. Egy ügyes esztergályos egyébként ráállhatna ennek a gyártátásra, mondjuk rézlemezből, mert volna keletje.
Naptárrész leugrik, s nézelődöm, mi lehet a baj forrása.
A koronát csavarva láttam, hogy eléggé kóvályog a negyedes kerék ott középen. Bontottam hát tovább, levettem minden lehulló anyagot, s lehúztam a központi kerékről a negyedes kereket. A központi kerék csapágyazása nagyon kikopott, így az billeg jobbra balra. A csipesz pofái közé befogva ellenőrizhető a lógása, hát ez szerencsétlen olyan volt, mint én pár sör-unicum után. Dülöngélt jobbra-balra.
Nincs mese, ezt a csapágyazást össze kell húzni. A szegecselőállvány legnagyobb bakját kotortam elő, minél jobb felfekvést biztosítva.
A központi furatnál egy hangyabokányival nagyobb, gömbölyű szegecselőfejet kell keresni, és egy kalibrált ütéssel össze kell húzni a csapágyat.
Általában a kalibráció nem jól sikerül, a központi kerék ezután nem megy vissza a helyére. Dörzsárral fel kell dörzsárazni a megkívánt méretre, több fogásból, próbálgatással.
Most már szépen illeszkedik a helyére. A belső oldalról a hídját felhelyezve, hogy a másik oldali megtámasztása is megfelelő legyen, ismét ellenőrizzük a korábban ismertetett csipeszes módszerrel a lógását.
Az OMH által kalibrált szemmértékkel nézve, jónak tűnik. Remélem is, mert ennél a szerkezetnél nagy szívás, ha újra szét kell borítani, mert minden egy híd alatt van. Ha már így széthullott a werk, egy alapos tisztítás sem árt neki, koszosan mégse rakjuk össze.
Fürcsi után alaposan kitakarítjuk a lyukas és a fedőköveket, fúvóka dörzsárral még a lyukas köveket is finoman megkínálom.
Mint ahogy korábban említettem, minden egyetlen egy híd alatt foglal helyet, ez azt jelenti, hogy az összes látható, illegő-billegő kerék csapját egyszerre kell lyukra játszani. Ez jelen esetünkben 8, azaz nyolc darab csapot jelent!
Basszanázások közepedte visszakerült a híd is a helyére, és a szükséges kenőolajjal történő ellátás után láss csodát, szépen lefut a kerékrendszer.
Van már remény, hogy munkára bírjuk az összes mutatót! Ennek a werknek a másik,... a fenét a másik, sokadik buta megoldása a kilincskerék. Ez a két vékony rugós huzalon lógó cimbalomverő lenne az.
A csapágylemezen kialakított két stiftre kell ráhúzni ezeket, a kilincskerék fogaiba beleakasztva, és a két rugóacél végét, a csapágylemezen kialakított bemarás alá kell beterelni. Az alábbi képen már ott feszül, mint pók a lucernásban.
Szót se róla többet, ugyan azt a kérdést tudnám itt is feltenni, mint a naptárrésznél. Mégis miért? Na, de ezen túllendülve, ezután jönnek az izgalmas pillanatok, hogy vajon a foglalkozás elérte-e a célját. Visszakerült a járat is a helyére, a szerkezet mozgásba lendült. A werk másik oldalára visszatérve, a most már nem mozgó központi kerékre, a kuplung beolajozása után felhúztam a negyedes kereket, visszatettem a váltókereket. Ha esetleg nem lenne jó a történet, és ne kelljen a kellemetlen naptárrészt újra lebontani, ezért egy piros filccel összejelöltem a negyedes kereket, és a váltókereket, majd ugyan így tettem az órakerékkel is, a felhúzótengely irányába.
Ha így járatom egy kicsit, akkor előbb-utóbb a jeleknek el kell mozdulni, és az azt fogja jelenteni, hogy forognak a kerekek, azaz hajtania kell majd a mutatókat is. A negyedes keréknél hamarabb észre lehet majd venni, az órakerékhez azért járatni kell egy jó fél órát, hogy valami eredményt fel tudjon mutatni. Amíg kíváncsian várjuk az eredményt, addig elmegyek a pc-hez, megírni ezt a posztot. Na, éppen most azt csinálom, de mivel már eléggé eljutottam a mondandóm vége felé, szerintem lassan visszasettenkedhetek a műhelybe, hogy megnézzem azokat a jeleket. Mindjárt jövök az eredménnyel. Persze a kedves olvasónak ez az időtartam nem fog feltűnni, mert rögtön olvassa a következő sort, ami már az eredményről fog szólni! :-)
És már itt is vagyok! Van egy jó hírem, odébb mozdultak a jelek! Szemmel látható, hogy az órakerékre elhelyezett jel sem a felhúzó tengely iránáyban van már, és a váltókeréken lévő jel már majdnem befordul a hídja alá. Felcsillant a remény!
Mehet össze a "kiváló" naptárrész. Először felhelyezzük az állító kerkeket, és az órakereket,
Majd felhelyezzük a műanyag leszorító tárcsát. A tetejére már odakészítettem a kis korongokat, amelyek a naptártárcsa fogai közé ugranak be.
Ezeket bedugdosva a helyükre, a naptártárcsa ugrasztó rugócskákat is be kell fűzni a helyükre.
Mehet fel a számlap, s a mutatószett. Mivel dátumos az óra, így a mutatószettet dátumváltáskor kell felrakni. Elmentem gyorsan bekapni az ebédemet, s láss csodát, negyed óra elteltével 15 percet odébb battyogott a percmutató! Az jó, nem?
Most már mehet be a házikójába, és remélhetőleg minden rendben lesz vele. Most már nem merek véglegesen Boldog Karácsonyt kívánni, mert közben csörgött a telefonom, hogy karácsonyra kellene a földimtől, Brauswetter Jánostól egy ezüst zsebórát karácsonyra megcsinálnom. Úgyhogy lehet, hogy jelentkezem még az idén.
Addig is minden jót, köszönöm a figyelmet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése