Jaeger LeCoultre Futurematic Cal. 497 service ~ Zár-Idő

Már rég ragadtam klaviatúrát, egyrészt mostanában nagyon nem volt időm, másrészt nem került a munkapadomra olyan ketyere, ami láttán hevesen kapkodtam volna a fényképezőgép után. A kedves olvasónak is unalmas lenne, ha mindig az egymáshoz hasonló tematikával felépített szerkezeteket tolnám ezerrel. Most viszont végre elém került egy számomra is újdonság, egy LeCoultre 497-es szerkezet. Szeretem az ilyen feladatokat, mert nem rutin munka, kihívást jelent számomra. Megfejteni, hogy mi mit csinál, ki kivel van. Na de ne szaladjunk a dolgok elé, először nézzük magát az órát. Egy kellemes bage színű számlappal ellátott, bal oldalt járástartalék kijelzővel szerelt vintage óra, amely egy párna tokban foglal helyet.

Ami elsőre feltűnhet azon kívül, hogy egy nagyon szép állapotban megmaradt több, mint 60 éves óráról beszélünk az az, hogy nincs a tok oldalára odabiggyesztve a korona. Ezt ugyanis a hátlapon találjuk, amelynek két állása van. Az alap állásában csak önmagában forog, tehát koronáról nem húzható fel a motorrugó, a hátlap közepe felé betolva pedig a mutatószett állítható. Ebben az állapotában lehet a párnatokból is kiemelni a werket, erre egy felirat is figyelmeztet.

Eltolva hát a mutatóállítás irányába, kiveszem a hátlapból a werket.

A számlap nagyon szép állapotban megmaradt, néhány patina pötty található csak rajta. További érdekessége, hogy nincsenek számlaplábak, hanem úgy van rápattintva a csapágylemezre a lap, mint az ételtároló műanyag edényekre a teteje. Az oldalán 4 óránál található egy beszúrás, vele szemben a csapágylemezen is, és a kettőt egy kis téglatest pozícionálja, egy csavarral a közepén.

Persze mindezt én sem tudtam, úgy kellett megfejteni, hogyan is tudom megszabadítani a számlaptól a werket. Miután ez megtörtént, a számlap alatt is érdekes dolgok vártak, ugyanis itt is rotort találtam, nem csak a hátlap felőli oldalon. Mint látható, a rotor nem körbe-körbe forog, mint a hagyományos automatáknál, de nem is teljesen olyan, mint a kalapács automata, mert nincs egy ütköző bak, a végein egy-egy rugóval, aminek neki csapódhatna. Megmondom őszintén, nem is tudom, mi a hivatalos megnevezése ennek a szerkezet kialakításnak.

A lengősúly két félből van összeszerelve csavarkötéssel, és mintegy körül öleli a szerkezetet, mindkét oldalán csapágyazva. A hátlap felőli végén, a lengősúly középpontjába van felcsavarozva egy fogaskerék, ennek toljuk neki a hátlapon található koronát, amely a hátlap belsejében szintén fogazott, s vele lehet megvalósítani a mutatószett állítását.

A félbe vett lengősúly

És a hátlap belülről

A hátlap belsejében látható egyedül némi kosz, egyébként a werk tiszta képet mutat. A járástartalék kijelzést egy fogasív-fogaskerék kapcsolattal oldották meg.

A járástartalék kijelző alatt látható lemezke rejti a felhúzó szerkezetet, egy billegő fogaskerékpárral, egy nagy felhúzó kerékkel, amely átnyúlik a csapágylemezen a túloldalon található motorrugóhoz, és egyúttal ellátja a kilincskerék szerepét is, valamint a kilincsrugóból. Nincs is külön kilincs, ez a kilincsrugóból van kialakítva.

Itt felsejlik a csapágylemez érdekes alakja is, elég nagy felületet kimartak belőle, hogy a belsejében elférjen a lengősúly. (Elég nehéz is volt vele dolgozni, mert sehogy nem fekszik fel a szerkezettartó gyűrűkre, amiken szerelni szoktunk.) A lengősúly kereke hajtja meg a billegő fogaskerékpárt, amely a felhúzó-kilincskereket. A fogaskerék rendszer felépítése legalább hasonlít az általánosságban elterjedt kialakításhoz. kivéve talán annyit, hogy nem a csapágylemez közepén csapágyazták meg a közkereket, hanem magában az órakerékben, amely egy csavarkötéssel rögzített sapka alatt található.

Amiről még mindenképp beszélnünk kell, az a motorrugó, mert természetesen ez sem egy hagyományos kialakítású. Az automata órákkal ellentétben, a motorrugó rugóház fal felőli vége nem szabadonfutós, hanem fixen rögzített két kis füllel, pontosan ugyan úgy, mint a szovjet óráknál. A rugómag viszont túl nyúlik a rugóház fedelen, és a fedélre rá van csavarozva egy kis karima, amely együtt forog a rugómaggal.

Ez azért van, mert úgy van összeszerelve, hogy amikor a rugómagot a fedéllel együtt a helyére tettük, utána sikattyúba fogva a tengelyt, a rugóházat el kell fordítani felcsévélés irányába egy fordulatnyit, és ekkor kell lerögzíteni a karimát a két csavarral. Ezáltal ad egy előfeszítést a motorrugónak, így az óra első megmozdítására azonnal mozgásba lendül a szerkezet. Ezt sajnos nem tudtam lefotózni, mert mind a három kezem kellett az összerakáshoz, így fogadjuk el a gyári szervizkönyvet:

Viszont jogosan merül fel a kérdés a kicsit hozzáértőkben is, hogy mi akadályozza meg a motorrugó állandó húzkodását, ha már teljesen felcsévélésre került. Nos, a lengősúly járástartalék kijelző felé eső végéből kinyúlik egy kis kampó, és ahogy a járástartalék kijelzőt mozgató kar végén található kis pöcök halad a csapágylemez széle felé, egyszer csak bele fog akadni a lengősúly kampójába, és egyszerűen fizikálisan blokkolja a lengősúly további mozgását. Ahogy jár le a motorrugó, és elmozdul a karos pöcök a werk belseje felé, ki fog mozdulni a kampóból, is ismét engedi a súlyt kilengeni. Hogy mik vannak!

Pirossal bekarikáztam, hogy érthetőbb legyen:

És már csak egy érdekességről ejtenék szót, az a másodperc stop megoldása. A hátlapi korona belső fele a motorrugó hídjába fúrt furatba illeszkedik bele, és a hídra rácsavarozásra került egy lemezke, amely egyik végén csavarral rögzítve van, a másik vége 90 fokban le van hajtva a motorrugó híd és a billegő hídja közé. A lemezke közepe szintén ki van vágva, és ebbe az ablakba a korona vége belógva, mozgatja azt.

Ahogy a lemezkét elfordítja a csavar körül a korona, úgy a másik lehajtott végét nekitolja a billegő koszorújának, megfogva azt járásában. Azaz jelen esetben csak tolná, mert valaki nem tudott angolul, és bizony kitépte a werket a hátlapból a nélkül, hogy eltolta volna a koronát mutató állításba, és így sajnos kiszakította a közepét a kis lemezkének. Éppen lehetne pótolni, mert egész véletlenül találtam egy darabot, de 30.000 jó magyar forintot kérnek érte.

Célszerű lesz majd egy kis lemezke darabot odaforrasztanom, áthidalandó a kitört ablak szélét.

Még egy utolsó pillantás az igen érdekes csapágylemezre, a billegő csapágyazása Novodiac rendszerűre hasonlít, kiforgatva bontható, tisztítható. Majd megkezdődik az összeszerelés művelete, az utolsó képen az összeállított kerékrendszer, és a meghajtó rendszer látható.

A járás beszabályozását is igen körülményes volt megoldani, lévén hogy a mérőcsipeszt nem tudom koronára csíptetni, mivel nincs is, de megoldottam, egyformán jár mindkét pozícióban. Plexi csere és a mutatók kiszidolozása után, ismét a régi fényében csillog az óra.